Generációk találkozása Hódmezővásárhelyen

Különböző nemzedékeknek találkozni: öröm.

Öröm volt gyermekként átélni azt, hogy több hónap után karácsony vagy éppen húsvét ünnepén a „nagy” család elsősorban a „nagy”szülők eljönnek látogatni több napra, és nem néhány órára együtt lenni: beszélgetni, játszani, sétálni, régmúltról családi történeteket mesélni. Öröm és élmény ez annak, aki részese lehet unokaként (hallgatóként) és nagyszülőként (előadóként) a találkozásnak: szent esti áhítat után szürkülő hidegben nagyapával „Duna-tengeralattjárót” meglesni, vagy éppen húsvét reggelén az istentisztelet előtt nagymama bátorítására a parókia harmatos kertjében közösen „fészket” keresni.

Akik kitalálói, szervezői és megvalósítói voltak ennek a konferenciának bizonyára birtokosai ehhez hasonló élményeknek, és érzik, tudják, hogy családjainknak, gyülekezeteinknek ilyen örömteli találkozásokra szükség van.

A mai világban szinte minden órában és percben pillanatban tudhatunk szerettünkről, úgy érezzük, többé nem vagyunk elszakítva egymástól. Mégis családi találkozásaink, gyülekezeti alkalmaink mára már csak egy-egy órára szűkülnek, mert egyre több más élmény szakít el minket a szeretteinktől.

Jónátán példája foglalta össze a konferencia végét, akit apja betegsége taszíthatta volna, Dávid barátsága vonzhatta volna el apjától és családjától. Mégis Jónátán ott marad egyaránt barátságában Dávid mellett, és ugyanúgy beteg apja mellett.

2017. március 25-én, szombaton öröm volt együtt lenni az Ótemplomban Hódmezővásárhelyen. Nem szakított el bennünket egymástól semmi. Egyszerre lehetett hallgatni azoknak az unokák nemzedékének csengő és tiszta hangját, akik szolgálatot teljesítettek, ezzel egy időben látni azoknak a nagyszülők nemzedékének könnyező mosolyát, akik nap, mint nap imádságban hordozzák oktatási-nevelési intézményeinkben folyó munkát.

Összefoglaló videó:

Fotók: Barcza János