„Hirdesd az Igét a Hajdúvidéken!” - Lelkészi csendesnapok
Beszélgetésünk onnan indult, hogy milyen volt az első találkozásunk az egyházzal. Kiknek köszönhetjük ezeket az első élményeket? Hogyan gondolunk vissza arra az időre? Megláttuk egymás élményeiben a rokon vonásokat. Például azt, hogy alapvetően három irányból indult el egyházképünk: lelkészcsaládból, vagy hívő szülői és nagyszülői háttérből vagy egyházi kötődésű családi háttér nélkül fiatal korban. Volt, aki felidézte azt, hogy kisgyerekként nem bírt volna ki egy órás istentiszteletet mocorgás nélkül, ha a nagymamája két szem Negro cukorral meg nem nyugtatta volna. Az egyszer megindító, máskor nevetést fakasztó történetek közelebb hoztak minket egymáshoz. Színességük és sokféleségük mögött pedig ott láthattuk a mindent jól rendező Isten munkáját.
A nap következő szakaszában azt jártuk körül, hogy milyen példaképek határozták meg egyházképünk alakulását a teológiára kerülésünk után. Hívóképek segítségével idéztük fel hogyan formálódott egyházképünk tanáraink, professzoraink, lelkésztársaink révén. Nevek, személyek, mozdulatok, egy életen át elkísérő tanácsok villantak fel előttünk. A teológián töltött évek többek között a cizelláltságot, időtlenséget, a hátrányok leküzdését és kollégiumi szobákban zajló nagy beszélgetések erejét hozták elénk.
Majd mikrocsoportokban néztük meg, hogy Kálvin az Institutioban hogyan tanít az egyházról. A napnak ezen a pontján a tartalmas beszélgetés szinte észrevétlenül szélesedett ki az úrvacsora és keresztség témaköre felé.
A második nap reggelén először az a kérdés foglalkoztatott miket, hogy mit kaptunk eddigi életünkben egyházunktól. A számtalan felsorolt ajándék közül álljon itt néhány: nagy családot; édes- és mostoha testvéreket; imádkozó hátteret; palástot; bibliát; megbecsülést és tiszteletet; egzisztenciát; parókiát; házastársat; iskolát és képzést; lehetőségeket; közös nyelvet; az egyházi év adta rendet; kihívásokat; változatosságot; elköteleződést; készséget arra, hogy az élet történéseiben meglássuk az igehirdetések illusztrációját… megannyi hálára indító ajándékot.
Végül összegyűjtöttük mindazokat a dolgokat, melyekből szerintünk nincs elég egyházunkban és gyülekezeteinkben. (Például pihenési lehetőség, bizalom, kántor, tanító, szakértő munkatársak, könnyebb adminisztráció.) Ezek a gondolatok a nehézségeink felől a jobbítás felé mozdítottak minket. Sokunk részéről megfogalmazódott, hogy kellene több ilyen lelkipásztori együttlét, ahol épülhet az egymás iránti bizalom, jobban megláthatjuk egymásban a testvért és szolgatársat.
És, hogy a felmerülő kérdések megoldásában hol tart egyházunk, arra Dr. Fekete Károly püspök úr igyekezett nekünk választ adni, aki aktívan velünk töltötte ezt a két napot. Ezúton köszönjük meg Tóth-Mihala Veronika lelkésznő szervező munkáját és a beszélgetések moderálását.
Az együttlét lezárásaként közösen vittük Isten elé imádságainkat egyházunkért, szolgálatunkért és egymásért.
Lomentné Szopkó Tünde lelkész
Hajdúböszörmény Bocskai téri Gyülekezet
Fotók: Loment Péter
lelkész
Hajdúböszörmény Bocskai téri Gyülekezet