Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye

Ha vasárnap, akkor istentiszetelet

A pogácsa ízét sose felejtem el. Egyszerre édes és sós, nem lágy, tartása van, de omlik. A Szabolcs-Beregi testvérek arcát sem felejtem el. Vonásaik mélyek, karakteresek, de szemük mosolyog. Közvetlenek, de nem közvetlenkednek. Közel engednek magukhoz, de nem tolakodnak. Nagyon jó közöttük lenni, velük beszélgetni, őket hallgatni.

alt

A házigazdákkal száz alatti résztvevőre számítottunk. Aztán a szervezés utolsó hetében azt mondta Dr. Pótor Imre nagytiszteletű úr: mindent megoldunk. Lett is feladata a szervező egyházközségnek, presbitériumnak, lelkipásztoroknak, mert végül kétszázötvenen lettünk. És elfértünk, és beszélgetni is volt hol, és még vacsora is jutott mindenkinek.

alt

A program Csegei István esperes úr közvetlen hangvételű áhítatával kezdődött, majd Dr. Pótor Imre elvi alapvetését hallgattuk meg a keresztség sákramentumáról. A szünet előtt Bogáti Attila ifjúsági lelkész arra biztatta a megjelent presbitereket, hogy szólítsák meg gyülekezetük konfirmandusait, és maguk is legyenek megszólíthatóak.

alt

A szünet után Dr. Fekete Károly püspök arról beszélt előadásában, hogy akkor leszünk vonzó gyülekezeti tagokká, hiteles egyháztagokká, ha formális hitgyakorlás helyett úgy éljük hitünket a fiatalok elé, hogy mintává legyünk számukra. Az a hiteles egyháztag, akin az érződik, hogy nem tud istentisztelet, igehallgatás, imádság nélkül élni.

A kiscsoportos munka során 10 csoportban beszélgettünk, a lelkésztestvérek csoportvezetői feladatokat vállaltak a 20-22 fős csoportokban. A presbiteri elhívás történetek, és a gyülekezeti együttműködés kérdései kapcsán osztoztunk egymás tapasztalataiban.

A vacsorát két étteremben a költöttük el, mindkét helyen felszabadult, baráti hangulatban telt az este.

Tóth-Mihala Veronika

Fotók: Barcza János