Ha vasárnap, akkor istentiszetelet

A pogácsa ízét sose felejtem el. Egyszerre édes és sós, nem lágy, tartása van, de omlik. A Szabolcs-Beregi testvérek arcát sem felejtem el. Vonásaik mélyek, karakteresek, de szemük mosolyog. Közvetlenek, de nem közvetlenkednek. Közel engednek magukhoz, de nem tolakodnak. Nagyon jó közöttük lenni, velük beszélgetni, őket hallgatni.

A házigazdákkal száz alatti résztvevőre számítottunk. Aztán a szervezés utolsó hetében azt mondta Dr. Pótor Imre nagytiszteletű úr: mindent megoldunk. Lett is feladata a szervező egyházközségnek, presbitériumnak, lelkipásztoroknak, mert végül kétszázötvenen lettünk. És elfértünk, és beszélgetni is volt hol, és még vacsora is jutott mindenkinek.

A program Csegei István esperes úr közvetlen hangvételű áhítatával kezdődött, majd Dr. Pótor Imre elvi alapvetését hallgattuk meg a keresztség sákramentumáról. A szünet előtt Bogáti Attila ifjúsági lelkész arra biztatta a megjelent presbitereket, hogy szólítsák meg gyülekezetük konfirmandusait, és maguk is legyenek megszólíthatóak.

A szünet után Dr. Fekete Károly püspök arról beszélt előadásában, hogy akkor leszünk vonzó gyülekezeti tagokká, hiteles egyháztagokká, ha formális hitgyakorlás helyett úgy éljük hitünket a fiatalok elé, hogy mintává legyünk számukra. Az a hiteles egyháztag, akin az érződik, hogy nem tud istentisztelet, igehallgatás, imádság nélkül élni.

A kiscsoportos munka során 10 csoportban beszélgettünk, a lelkésztestvérek csoportvezetői feladatokat vállaltak a 20-22 fős csoportokban. A presbiteri elhívás történetek, és a gyülekezeti együttműködés kérdései kapcsán osztoztunk egymás tapasztalataiban.

A vacsorát két étteremben a költöttük el, mindkét helyen felszabadult, baráti hangulatban telt az este.

Tóth-Mihala Veronika

Fotók: Barcza János