Hirdesd az Igét a fiatalok nyelvén!- Lelkésztalálkozó Debrecenben

„Mert úgy kell gondolkoznunk, hogy bármikor kereszteljenek is meg, egyszer s mindenkorra egész életre megmosattunk és megtisztíttattunk. Ezért valahányszor elbukunk, fel kell idéznünk a keresztség emlékét, és azzal kell felvérteznünk lelkünket, hogy mindig szilárd és bizonyos legyen a bűnbocsánat felől.” (Kálvin Institutio 4. 15. 3.)

Meg vagyok keresztelve. Meséltek szüleim a keresztelőmről?

Ezekkel a személyes kérdésekkel indultunk azon a napon a lelkészekkel való beszélgetésben, amikor a gyermekkeresztelési gyakorlatunk, és a keresztségről tanult bibliai, kálvini és hitvallási ismereteink felelevenítése közben szembesültünk a gyakorlatunk és a tanításunk közötti feszültséggel.

A másik gyülekezet, lelkipásztor mindennapos gyakorlatának, megoldásaink megismerése új impulzusokat ad, a visszajelzés, melyet egymástól kaptunk megerősít jó gyakorlatainkban.

A minket hitre vezető Szentlélek a kulcsa a sákramentumok és az Ige javaival való élésnek, mert a hit ajándéka teszi elérhetővé azokat számunkra – ezt a hitet kérjük a megkeresztelt gyermekek és családtagjaik számára. A közös imádsággal záruló első nap végén szolgálatunkért könyörögtünk.

Az első estén a vacsorát a Püspöki Hivatal fogadó termébe terítettük meg, ahol Fekete Károly püspök úr vendégül látta a lelkipásztor testvéreket.

A konfirmáció a hitre jutás állomása, melynek a gyülekezetben élő és felnövekvő családok gyermekei lennének az ideális alanyai – ez volt a második nap témája. A gyakorlatunk itt is az, hogy a megszólítás alkalmának tekintjük a konfirmációi tanfolyamra hívogatás lehetőségét. Abban most megegyeztünk, hogy mind a keresztelés mind a konfirmáció alkalmával az egész család bevonása legyen a cél, támasszunk feltételeket és tartsunk oktatást a szülőknek is.

Nem kellett közös nevezőre jutnunk a keresztelési beszélgetés témája és a keresztség sákramentumának tanítása ügyében, mert ugyanazt gondoltuk, vallottuk. Közösen lépegetve ezen az úton hitelesebbek és hatásosabbak lehetnénk, megegyezve az alapvető irányokban és célokban egyházunk egyes sejtjei, a gyülekezetek intenzívebben kapcsolódhatnának az egyház testébe, s maguk is erősebbek lennének azon az őrhelyen, ahová Istentől jött küldetésük állította őket.

Tóth-Mihala Veronika